Baraka blog

Interjú
Kalandvágyból elkövetett világutazás. Tavaly száznál is több napot töltött utazással. Mikor nem a világot járja, IT területen dolgozik - éppen mesterséges intelligencia beépítésén. A sport és az egyedüllét kapcsolja ki. Ki nem állhatja a céltalanságot, a téblábolást, borsódzik a háta az ismerkedős játékoktól és még egy horvátországi lánybúcsún is a létszámot ellenőrzi. Burma, Laosz és Latin-Amerika még pipára vár a bakancslistáján, ugyanakkor a végzet nem átallotta újra és újra kegyeltjévé tenni. Korzikától kezdve Denpasar-on át utaztunk a múlt és jelen történetein keresztül a Láthatatlan Világ, a niskala határáig.
Interjú
A beszélgetésre való felkészülés közben különös érzés kerített hatalmába: úgy tekintettem rá, mint ismeretlen ismerősre. Manapság a Facebook is a lélek tükre – legalábbis sokat megtudhatunk a másikról. Posztról posztra kerültem közelebb Balázshoz, egyelőre élő szavak nélkül. Ugyanazokba az iskolákba jártuk, ugyanazokat a sportokat űzzük. Gazdag hírfolyamában megférnek egymással a magyar nemzeti hiphop csángó brékesei és Dave Gahan Depeche Mode-ja, de a finom polgárpukkasztás, az értékrend büszke vállalása és a buddhista bölcselet is lakonikus békében tekereg a kontentek halmazában. Békés, őszinte mosolyú tanárember, akinek a szavai nemcsak a katedrán, de a Himalája ösvényein és egy vidéki kávézó asztalánál is tartalommal telve csengnek. Éliás Balázzsal beszélgettem hovatartozásról, közösségről és két évtizednyi Barakáról – megmutatom mit vittem el magammal.